22

A Ragnarok koncertre gyülekező sokaságon a várakozás hullámai futottak végig, ahogy egyre jobban közeledett a show kezdési időpontja. A tömegben észrevétlenül haladó Karom reménykedett benne, hogy a terroristák a tervükben ki akarják használni azt az erős érzelmi töltetet, amely a forró aszfaltról felszálló hőként sugárzott a koncertre igyekvőkből. A Winternightnak számos mágus dolgozott, akik bizonyára tisztában voltak a szabadjára engedett érzelmek hatalmával. Remélte, hogy addig nem fognak cselekedni, amíg a hangulat emelkedettebbé nem válik.

A hatalmas stadionban rendszerint sporteseményeket rendeztek, de a játékteret most egy gigantikus színpaddá alakították a Ragnarok koncert számára. A lelátókon több tízezernyi rajongó tolongott, a legtöbben farmerbe vagy bőrbe öltözve, csillogó láncokkal és fémtűkkel kidekorálva. Karom kiszúrt néhány gazdag családból származó céges kölyköt is, akik mindent megtettek, hogy beleolvadjanak a tömegbe. A reflektorok még égtek, de a lelátók így is árnyékba borultak, és már néhány tucat méterre is gondot jelentett ellátni, nemhogy a stadion túlsó végébe.

Olyan ez, mint egy tűt keresni a szénakazalban, gondolta a mágus, miközben utat tört magának a stadion külső gyűrűjébe vezetető átjárók egyike felé. A Winternight akár egy egész hadsereget is elrejthetett ebben a tömegben, kizárt dolog, hogy kiszúrja az embereiket. Az árnyvadász összehúzta a nyakán hosszú kabátja gallérját, és egy mentális paranccsal működésbe hozta feji adóvevőjét.

– Gyerünk srácok, infókat kérek. Találtatok valamit?

– A levegőből negatív – jelentette elsőként Val. – Négyszer repültem át a stadion felett, bedobtam mindent, ami a szenzorokon kifért. Túl sok ember és elektronikus felszerelés van odalent ahhoz, hogy pontos eredményeket kapjak. Nem beszélve arról, hogy a Winternight mágiával is leplezheti a jelenlétét.

– Ugyanezt mondhatom idelentről – kapcsolódott be Zűrös. – A furgon érzékelői csak korlátozott hatósugarúak, és nem állunk a legjobb helyen. Semmi nyoma a bombának, Zollernek, Alamaisnak vagy akárkinek.

– Mi van Silverblade-del? – kérdezte Karom.

– Még mindig „magán kívül” van – felelte a dekás. – Legalábbis amennyire meg tudom állapítani. Majd szólok, ha visszatért.

– Eddig semmi – dörmögte Boom a rádióba. – A biztonságiak jól végzik a dolgukat. Még láthatatlanul is alig tudtunk besurranni. – A felbérelt biztonságiak között szerencsére nem sok varázsló akadt, akik minden belépőt ellenőrizhettek volna, így az őrök nem vették észre a mellettük láthatatlanul belopakodó árnyvadászokat, akik így elkerülték a fémdetektorokat és kémiai érzékelőket.

– Be tudtok jutni a színpad mögé? – kérdezte a mágus. Lehetséges, hogy a Winternight ott készítette elő az akcióját.

– Dolgozunk rajta.

Karom az asztrális síkra küldte következő üzenetét:

– Aracos, van valami eredmény?

– Lehetséges – felelte a szellem –, de nem vagyok benne biztos. Rengeteg érzelmi kisugárzást látok kavarogni az asztrális síkon, de mintha a színpad alól is érzékelnék valami halvány mágikus jelet...

– A színpad alól? – Karom megfordult és lenézett. A színpadot a pályán állították fel, és önmagában is egy többszintes építmény volt. A „színpad mögött” itt valójában a színpad alatti hatalmas, üres teret jelentette. – Meg tudod állapítani, miféle mágia?

– Nem. Lehet, hogy csak a koncert valamelyik különleges effektusának a kelléke.

Ezt sem lehetett kizárni. Zűrös kutatása kiderítette, hogy a szervezők felbéreltek egy helyi mágikus társaságot, amely a színpadi show kiegészítéseképpen illúziókat hoz létre...

– Egy pillanat! – mondta magában Karom, majd gyorsan bekapcsolta az adóvevőt. – Zűrös, az a cég a színpadi effektekkel... saját mágusokkal rendelkeznek, vagy ők is szerződésbe adták ki a munkát?

– Rögtön nézem... nem, nem túl nagy cég. Úgy látom, a legtöbb munkájuk során alszerződéseket kötnek.

– Zoller. Zoller mágikus tanácsadó. A Winternight az ő megbízólevelével bejuthatott a színfalak mögé.

– Karom, valami történik a színpad alatt – szólalt meg a fejében Silverblade hangja. – A terület korláttal van védve, és nem akartam megpróbálni áthatolni rajta, mert riasztottam volna a létrehozóját. De a stadion többi részén nem tapasztaltam hasonló védelmet.

Karom a csapat összes tagját bekapcsolta a beszélgetésbe.

– Oké, emberek, nagyon úgy néz ki, hogy a célpontjaink a színpad alatt lapulnak. A stadion közepén vannak, a legtökéletesebb helyen a bomba felrobbantásához. Nekünk is le kell mennünk. A külső gyűrű G átjárójánál találkozunk. – Karom futva indult felfelé a lépcsőn, miközben a stadion reflektorainak fénye elhalványult, és működésbe lépett a színpad világítása. A koncert elkezdődött, és a mágus tudta, hogy nem maradt sok idejük.

– Hölgyeim, uraim és egyéb válogatott mutánsok! – dübörgött végig egy hang a lelátókon. – Isten hozta önöket az évszázad koncertjén! Legyenek tanúi... az eljövendő... RAGNAROKNAK! – Az izgatott tömeg fülsüketítő éljenzésben tört ki. Hatalmas fény- és hangrobbanás következett, a fények kialudtak, majd felgyulladt néhány irányított reflektor, és felhangzott az első banda félelmetes shag metal gitárszólója, amibe még a vastag falak is beleremegtek.

Mielőtt a találkozási pont felé sietve befordult volna a sarkon, egy pillanatra megtorpant, és még egyszer végignézett a stadionon.

Öregem, üzente Karom hang nélkül az arctalan műsorközlőnek, pokolian reménykedem benne, hogy nem lesz igazad.